Hippokratész és öröksége

Hippokratész – filozófus, tudós, író, orvos – az egyik legnagyobb az ókori görög világ nagy elméi galaxisában, ie. 460-ban született Kósz szigetén.
Kr.e. 370-ben halt meg, körülbelül egy évtizeddel Nagy Sándor születése és a hellenisztikus korszak hajnala előtt, amikor a görög eszmék és eredmények a matematika, filozófia, tudomány, irodalom, építészet, művészet és politika területén a hippokratészi racionális orvoslással együtt elterjedtek az akkor ismert világban.
Hippokratész származása a görög mitológiához kapcsolódik. Állítólag Herkules félisten (Zeusz fia) 20. generációs leszármazottja volt, és Aszklépiosz félisten (Apolló fia) 18. generációs leszármazottja, akit később az orvostudomány istenének istenítettek. Így az ókori Görögország két legelismertebb és legtiszteltebb olümposzi istenének leszármazottja volt. Elég, ha azt mondjuk, hogy az ókori Olimpiában az olimpiai játékok komplexumát Zeusznak szentelték, míg a delphi Orákulum Apollón szentélye volt.
Az öröklődés révén Hippokratész bekerülhetett az Aszklépiádák céhébe – olyan orvosok közé, akik gyógyító művészetüket elsősorban vallási hiedelmek és előítéletek kombinációjára alapozva gyakorolták különféle gyógynövények adagolásával, amely apáról fiúra szállt – mivel nagyapja, apja és nagybátyja aszklépiádák voltak. E gyakorlat kezdeteivel kapcsolatban Homérosz megemlíti, hogy Aszklépiász Podaleriosz, a thesszáliai (a görög szárazföldön), orvos és Aszklépiosz fia harcolt a görögökkel a trójai háborúban. Trója eleste után Aszklépiád hajón tért vissza hazájába, de a hajó megcsípte és Kószon landolt. Ott telepedett és elkezdte gyakorolni gyógyító művészetét, amely az Aszklépiádák Céhe révén fennmaradt és fejlődött egészen Hippokratész korszakáig.
Hippokratész tanárai között olyan férfiak szerepeltek, mint Herodecus, a kor ismert táplálkozási szakértője és a szofista Gorgiasz, míg Démokritosz, az anyag atomi felépítésének koncepciójának feltalálója a barátja lett.
Hippokratész gyakorlatilag kortársa volt Platónnak (i. e. 429-347) és Arisztotelésznek (i.e. 384-322, aki később Nagy Sándor tanítója lett), valamint néhány nagy athéni drámaíró kortársa volt. Sokat utazott és számos görög városban kínálta szolgálatait. Platón kétszer is megemlíti Hippokratészt párbeszédeiben. Egyszer a Protagoraszban, ahol Szókratész arra buzdít egy fiatal férfit, akit szintén Hippokratésznek hívnak, hogy utazzon Kószra, hogy orvostudományt tanuljon a kószi Hippokratész közelében. A Phaidroszban, (Platón dialogikus formában megírt retorikával foglalkozó művében) Hippokratészt úgy említi, mint azt az embert, aki azt tanítja, hogy az orvostudomány gyakorlása megköveteli a természeti jelenségek megértését.