Az Antimachia erőd (görögül: Κάστρο Αντιμάχειας) a Szent János lovagok középkori erődje Antimachiától 3 km-re keletre, fekszik.

Ugyanezen a helyen már a bizánci időkben erőd állt. Az első írásos utalás a Szent János-rend nagymesterére, Helion de Villeneuve-re utal, mint 1337 és 1346 közötti építtetőre. 1383-ban a rend gyűlése úgy döntött, hogy börtönt hoz létre a rend elítélt lovagjai számára. Az építkezésnek köszönhetően a 15. és 16. században több oszmán támadást visszavertek. Ez történt a sziget 1457. júniusi 23 napos ostrománál is. Miután a Kósz városában található Neratzia erődöt, valamint Peripato várát és környékét elhagyták, a sziget lakossága (12 000 fő) Palio Pyli, Kefalos és Antimachia erődjébe vonult vissza. Mivel a többi erődítmény nehezen megközelíthető volt, az ostromlók Antimachia erődítményére koncentráltak, amelyet mindössze 15 rendi lovag védett, mintegy 300 szigetlakóval. Tizenöt védő halt meg, míg az ostromlók 1000 halottat és több mint 2000 sebesültet szenvedtek. A sziget csaknem felét az ostromlók ellenőrizték, de ismeretlen okokból kiterjedt pusztítás és fosztogatások után visszavonultak. Az 1493-as földrengés által okozott károk után Pierre d’Aubusson fontolóra vette egy új erőd építését máshol, de ez gazdasági okok miatt nem volt lehetséges. A szükséges javítási munkákat alig egy év múlva végezték el. A 16. század elején Fabrizio del Carretto egy patkó alakú bástyát építtetett az északnyugati oldalon lévő főbejárathoz. Rodosz ostroma (1522) és a Johannita lovagok veresége után Kósz szigete oszmán fennhatóság alá került.
A 19. század elején a lakosok elhagyták az erődben lévő települést, és a közeli Antimachiában telepedtek le. A néhány oszmán őrség állomásoztatása 1871-ben ért véget. Az erődfalak és a benne lévő két templom kiállta az 1926. február 8-i (Richter-skála szerinti 5,4-es erősségű) és az 1933. április 23-i (Richter-skála szerinti 6,6-os erősségű) földrengést, de az összes többi épület megsemmisült. Ma az erőd nyitva áll a látogatók előtt.

A 970 m kerületű védőfal alaprajzilag szabálytalan négyzetet alkot. A bástya réselt gyűrűvel van ellátva, a komplexumnak nincs tornya. A főbejárat az északnyugati oldalon található, bástyával biztosított. A belső kapu fölött Pierre d’Aubusson nagymester címere 1494-es évszámmal a falba ágyazva.
A 2625 hektáros nagyság belső településre utal. A komplexum kezdetben a környező falvak menedékhelyeként szolgált, később települést alapítottak.
Két templom és néhány ciszterna kivételével más épület nem maradt fenn belsejében. Agios Nikolaos (Άγιος Νικόλαος) egyhajós kápolnájában, keleti oldalán apszissal, részben 15. és 16. századi freskók vannak megőrizve. A bejárat feletti kőlapot valószínűleg többek között három címer is díszítette. del Carretto nagymesterét és az 1520-as évet később adták hozzá. A szintén egyhajós Agia Paraskevi (Αγία Παρασκευή) templom 1705-ben épült. A Panagia Eleimonitrias (Παναγία της Ελεημονήτριας) templomnak csak romjai maradtak meg. Az oszmán korban mecset volt.